ÚT
I
Húzkodlak én feketével,
szénéjszakám grafitjával,
vázolgatlak, parittyából
lóduló kő, nagy hasonmás.
Nehézkesen krétát fogok,
segíts írnom, te kivétel.
Oktatgatnám,elkujtorog,
éjszaka van, idetéved,
árokpartról, bodzaágból
hunyorít föl szőkeséged.
Arcod:éjszaka a bodzák.
Csukott szárnyú e konokság.
Nem tud szállni, nem repülhet.
Csapkodhat, a vízsugártól,
szökőkúttól,fűzfaágtól
mélybe illik, föl-lesüllyed.
Nem tudom én elbeszélni,
milyen földi, milyen égi.
Fölfognám a távolságot
s mindent összehoz az emlék.
Botor szívvel a sietség.
Csuklyában állsz olyan zártan,
elfordulok,sose láttam.
Derekadon bodzaszálból,
fűzhajtásból karcsú álom.
Óraólom, szomorúság,
zokszót mondok, szigorúság.
Zsurlóhajú, páfránypillás,
föltornyosodó Jeanne d'Arcom,
semmiből jött, észrevétlen.-
hol van a pajzsod, hol van a kardod?
sikoltás a szüzességed!
Hol van a tűz? ellobogsz te!
Hol a kengyel? elrobogsz te!
Hol vagy? hol vagy?aknára szállsz,
aranydiszkosz, hulló akác,
fojtogatod levegőmet.
Színészkedsz, te férfi-férfi.
Meg kell halnom s fogadkozom,
kas borul a mosolyodra,
fészkére , ím,sose térhet.
II
Avar nyugalma arcomon.
Fanyar mosoly van arcomon.
Gyanta a tiszta szilvafán.
Mályva, mozduló, ház mögött.
Nagy vízesés, forduló patak.
Didergek tőled.
Ölelj meg hirtelen.
Mosoly, hogy habzol arcomon.
Mosoly van, tükör van arcomon.
Virágból váza bodzafán.
Minden fehér, mi szívtelen.
Mutass magadra porcelán,
zuhogj, te égi vízesés!
Batyuival a kaptatón megáll
a szívverés.
.Győri Lászlótól
"TÜKÖR"
című kötetéből
IN MEMORIAM
MARIA
1920 AUGUSZTUS 15
1945 JÚLIUS 16
ÉDESANYÁM
és KISTESTVÉREIM
ÚTJAINK-UTAZÁSAINK
VÁG-SZEREDTŐL, LOSONCTÓL,MAROSVÁSÁRHELY,
RÉGENIG
".............Bölcsőmtől Sírodig.........."
"..........Laudato si'.........."
kép
"UTIFELHŐK"
BN
